1. Egy Dél-Ázsiában tenyésző fűszernövény belső héja, amelyet rendsz. porrá törve, fűszerként használnak; cimet. Kedvelte a gyermekételeket: az édesgyökeret, a tejberizst sok fahéjjal, meg a madártejet. (Kosztolányi Dezső) Saját utasításai szerint fűszereztette a bort, szegfűszeggel, fahéjjal, és hozta nagy szalvétába csavarva. (Babits Mihály)
2. (ritka) Az élő fa burka, a faháncs és a kéreg együtt. Előtte két ölnyi széles ér folyik, melyen keresztül … fahéjjal fedett hidacska vezet. (Jókai Mór)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.