fájdalmas
fájdalmas melléknév -an, -abb
1. Olyan, ami <testi> fájdalommal v. fájással jár, ill. azt okoz. Fájdalmas betegség, operáció. A foghúzás fájdalmas volt. || a. (választékos) Olyan, ami <lelki> fájdalommal jár, fájdalom érzését kelti; bánatot, szomorúságot okozó. Fájdalmas búcsúzás, emlék, hír, kötelesség, veszteség; fájdalmasan érint; fájdalmas űrt hagy maga után. Ne szégyeld azt a csókot, benne égett Egy fájdalmas, nagy meddő férfiélet! (Juhász Gyula) Nagyon fájdalmas volt, hogy a feleségem … felnyitotta a szememet. (Móricz Zsigmond)
2. (választékos) Fájdalomra (1–2) valló, fájdalmat mutató, kifejező. Fájdalmas arc, mosoly, panasz, tekintet; fájdalmas hangon; fájdalmasan néz rá. Legyen a dal fájdalmas, merengő. (Tompa Mihály) Énnekem | pénzt hoz fájdalmas énekem | s hozzám szegődik a gyalázat. (József Attila)
3. (vallásügy) Fájdalommal (1–2) teli, sokat szenvedett. Fájdalmas anya; fájdalmas Szűz: Mária, a keresztre feszített Krisztus anyja.
fájdalmasság.
