fakul
fakul tárgyatlan ige -t, -jon
1. Fokozatosan, egyre inkább fakóvá lesz. Fakul a bőre; fakul a bútor, a ruha, a szövet. Hamar fakúl a drága lomb, … Hamar zuhan a drága nap. (Tóth Árpád) || a. <Írás, tinta> egyre halványabbá, egyre nehezebben olvashatóvá válik. A régi levélben, kéziratban fakul már az írás. || b. <Anyag> olyan természetű, tulajdonságú, hogy színét veszti, hagyja, fakóvá lesz. Ez a szövet, tinta gyorsan fakul.
2. (átvitt értelemben) <Korábbi lelki tartalom> kevésbé eleven lesz, halványodik. Fakul az emlék. Fakul emlékezetében a barátja képe. Régi nóták kezdenek halkulni, Régi álmok csendesen fakulni. (Juhász Gyula)
Igekötős igék: elfakul; kifakul; megfakul.
fakulás; fakuló; fakult.
