fal [2]
fal [2] főnév -at, -a
1. Téglából, kőből, betonból v. más építőanyagból készült, függőleges síkú épületrész helyiségek elhatárolására, ill. további épületrészek (födémek, tető stb.) tartására. ® Nyers fal; ® szerkezeti fal; ® tagolatlan fal; a ház fala; falhoz mázol, teremt, vág vkit: olyat üt vkire, hogy az a falhoz esik; falat emel, húz, rak; falat bont; falat ® ver. Már állnak a falak, csak a tető hiányzik. Zúg az éji bogár, neki megy a falnak. (Arany János) A bontást március közepén kezdték meg, és júniusban még derékig sem ért a fal, amelyet raktak. (Gárdonyi Géza) || a. Helyiséget, kül. szobát függőleges irányban határoló ilyen épületrész. Üres falak: a) képekkel nem díszített v. olyan f., melyek mellett nincs bútor; b) üres helyiség, kül. terem; üres falaknak beszél: igen kevés hallgatóság előtt b. ® négy fal között; négy fal közé ¬. A falakon gyönyörű festmények függtek. Négy fal közé zárt a télnek Szele, hava, hidege. (Kisfaludy Sándor) A szoba déli fala mellett állott a fiókos sublót, rajta csipkés fehér terítő. (Nagy Lajos) || b. Ennek külső v. belső felülete a rajta levő vakolattal, meszeléssel v. festéssel. Festett, mintás, piszkos fal; fehérre meszelt fal; ® átizzad a fal; megkopik a fal; falra fest. Szóláshasonlat(ok): fehér, mint a fal: nagyon sápadt <ember, emberi arc>.
2. Vmi mentén, vmi körül védelmül, elkerítésül épített ehhez hasonló kő-, fa-, földépítmény. ® Kínai fal; fal törése ¬; falat épít vmi köré; a várost fallal veszi körül. A várat fal övezi. Büszke habjai dicsekedve folynak | Kevély fala alatt Konstancinápolynak. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Ennek vmely egységes szakasza, része. Északi, kiugró fal.
3. Deszkából, üvegből, szövetből, papírból stb. készült, gyak. elmozdítható, függőleges síkú, elhatárolásra való vékony szerkezet.
4. Vmit körülvevő, a környezettől elhatároló, védő réteg, összetartó burkolat, kül. ennek külső v. belső felülete. Az edény fala; az erek fala; a hajó, a kazán fala. Megrepedtek a gázcső falai. Mész rakódik le a vérerek falaira.
5. Mesterséges építménynek v. természetes földrajzi alakulatnak függőleges v. meredek oldala, felülete. Az árok, a gát fala; a part, a szakadék, a szikla fala.
6. (átvitt értelemben, választékos) Vminek a falai: a) vminek az épülete, ill. a benne levő intézmény. Kikerül az iskola falai közül; az országház falai között; a tudomány falai között; b) (ritka) vmely együtt élő nagyobb közösség, ország, város v. ennek területe, lakossága. Az ország falain belül. Az a hon többé nincs meg, falait Elmorzsolák a multkor [= az elmúlt kor] férgei. (Petőfi Sándor)
7. (átvitt értelemben) Vminek a fala: vminek a külső hatásokkal, támadásokkal, befolyással szemben tanúsított ellenállása, ellenálló képessége, szándéka, ilyen célú szervezeti formája. Beleütközött az elfogultság falába. Nehéz áttörni a tudatlanság falát. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, sajtónyelvi) Vkiket elválasztó ellentét, különbség, elválasztó felfogás, elv. Leomlottak közöttük a falak. Nem tudta áttörni a családi ellentétek falát.
8. (átvitt értelemben) Embereknek szorosan összefogott, megszervezett formát alkotó sora, tömege. A gyalogság fala; a felvonuló munkások fala; nem tudott áttörni az ostromlók falán.
9. (argóban) Tettetés, színlelés, képmutatás. Falból csinál vmit. Ez csak fal nála. || a. (argóban) Fal mellett: nagy elővigyázattal, óvatosan, számítóan. Fal mellett játszik.
Szólás(ok): (bizalmas) majd a falba veri a fejét: tehetetlenül bosszankodik, kétségbeesetten dühöng; (bizalmas) verheti a falba a fejét: most már hiába dühöng, hiába bosszankodik; falhoz állít vkit: a) (bizalmas) agyonlövéssel kivégez vkit; b) (argóban) rászed, becsap vkit; (bizalmas) a falnak beszél: hiába beszél, nincs foganatja annak, amit mond; a fal(ak)nak is füle van: ne beszéljünk (hangosan), mert nem tudjuk, ki hallja meg; (bizalmas) nem megy tőle a falnak: kevés, értéktelen <a kapott dolog>; (bizalmas) (majd) a falnak megy vmitől: (majd) megbolondul tőle; (bizalmas) (majd) a falra mászik: kínlódik, tehetetlen fájdalomban vergődik; falra borsót hány: tanításának, rábeszélésének v. általában szavainak nincs semmi foganatja; (bizalmas) a falat támasztja: a napot lopja; ld. még fej.
Szóösszetétel(ek): 1. falbélés; falbontás; falcsúcs; faldarab; faldöntő; falfelület; falfesték; falfestészet; falfestő; falfúró; falfülke; falgerenda; falgyűrű; falhasadék; falhossz; falkép; falkiugrás; falkoszorú; falköz; falmázolás; falmélyedés; falpillér; falrepedés; falrés; falrontó; falsík; falszegély; falvakolás; falvakolat; falvastagságú; 2. alapfal; bordásfal; deszkafal; előszobafal; főfal; gyámfal; gyomorfal; hasfal; hátfal; homlokfal; kőfal; körfal; közfal; lécfal; oldalfal; omladékfal; oromfal; partfal; rabicfal; sejtfal; sorfal; sövényfal; spanyolfal; szárnyfal; szerelékfal; sziklafal; színfal; szirtfal; támfal; támaszfal; téglafal; tolófal; tűzfal; üvegfal; vakfal; válaszfal; választófal; vályogfal; várfal; városfal; védfal; vendégfal.
fali.
