fantasztikus
fantasztikus melléknév -an, -abb (régies írva: phantasticus is)
1. Olyan, ami a szokásostól feltűnő módon eltér és bennünk megütközést kelt; különös, elképesztő, bizarr. Fantasztikus ábrák, frizura, ruha, szörnyalakok. || a. (főleg állítmányként) (bizalmas) Érdekes, meglepő, hihetetlen. Nahát ez fantasztikus! [Hallottad, hogy ő lett a főnök?] – Fantasztikus!
2. (választékos) Képzeletünkre erősen ható; ámulatba ejtő. Fantasztikus szépség, terv. Te vagy a táj, hová szívem | folyton epedve hazarándul: | te kék, finom, fantasztikus | Dunántul! (Babits Mihály) Fantasztikus véletlen történik velem. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, költői) Olyan, amelyben a valóságot átalakítja és megszépíti a képzelet; álomszerű. Már látok boldog téli tájat, Fantasztikus, új szigetet. (Juhász Gyula)
3. (választékos) A képzelet, fantázia alkotta, mesébe illő, regényes, egzotikus. Fantasztikus Kelet; fantasztikus szertartás. A csapat élén lovagolt egy ifjú férfi, a cserkesz lovagok fényes egyenruhájában. Mellette pedig egy délceg amazoni alak, phantasticus eszményi öltözetben. (Jókai Mór)
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan <író>, aki a való élet talaját elhagyva képzeletbeli új világot teremt, ill. ilyet ábrázol, néha társadalmi bírálat céljából. || a. Ilyen íróra jellemző. Fantasztikus elem, motívum, regény. Sokan azért szeretik és azért írják a fantasztikus regényt, mivel nincsen fantáziájuk. (Juhász Gyula) || a. Kísérteties, lidérces, hátborzongató. Poe Edgár fantasztikus költészete.
5. (túlzó) Meghökkentően, meglepően nagy(mértékű). Fantasztikus összegekről beszéltek. Fantasztikus rendetlenség volt a műteremben.
fantasztikusság.
