1. <Az emberen és némely emlős állaton> a medence hátsó részén jobb- és baloldalt levő vastag, húsos, zsíros domborulat. (Általában az egészet, olykor csak az egyik felét értjük rajta) Jól ® vált a fara; farba rúg vkit: a) hátulról ezen a testrészén durván megrúgja; b) vmit: (átvitt értelemben) cserbenhagyja az ügyet, lerázza a nyakáról. Rácsap az ökör farára; a tehén v. ökör faránál áll v. jár: parasztként él, mezei munkát végez; ®felhányja a farát; ® hányja a farát; ® hányja-veti a farát; farát riszálja; egy farral két ® nyerget ül. Kerekded fara is úgy domboroda ki, Mintha birsalmából harapták volna ki. (Csokonai Vitéz Mihály) Akkorát húzott a megfordított ostornyéllel a ló farára, hogy egyszerre két ostornyél lett belőle. (Móra Ferenc) [Fiatal asszonyok éneke.] Hűs derekunk hintázása, karunk, farunk hullámzása | mint harmatos, magos fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek | … ha rakáson hempereg. (József Attila)
2. Épület v. jármű (kül. hajó, kocsi, repülőgép) hátsó része. A templom faránál megy el egy sikátor. (Móricz Zsigmond) A hajó orra … hegyesszög, a fara ellenben kerek. (Nagy Lajos)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.