fásult
fásult melléknév -an, -abb
1. Érzéketlenné, közönyössé vált, eltompult, kedveszegett, életunt <személy>. Fásult ember lett belőle. S te elnyomott szó, hagyd el börtönöd, Törj át a fásúlt nemzedék szivén. (Vörösmarty Mihály) Őt is, mint engem, eltompította, … fásulttá tette … a mindennapos törődés, bajok. (Kaffka Margit) A fásult jegyző s zordon szolgabíró Szilaj nótákra zendített. (Juhász Gyula)
2. Az ilyen személyre jellemző, tőle származó, közönyösséget mutató v. eláruló <dolog>. Fásult arc, tekintet, viselkedés. A fásult kebelnek nincsen költészete. (Arany János) Fásult nyugalommal, zsibbadt mozdulatlanságban feküdtem. (Kuncz Aladár) Bizonyos fásult részvéttel tekintett … gyógyíthatatlan betegére. (Kosztolányi Dezső)
fásultság.
