fázik
fázik tárgyatlan ige -om (-ok); -tam, -ott; -nám (-nék), -nál, -nék (-na), -zam (-zak), -zál, -zék (-zon)
1. <Személy, állat> a test felületének lehűlése v. betegség következtében egész testében a kellemes közérzethez szükséges v. a megszokott hőmérséklet hiányát érzi; kellemetlen hideget érez egész testében. Télikabátban van, mégis fázik. Egész testében fázik. Annyira fázik, hogy csak úgy vacog a foga. Szóláshasonlat(ok): fázik, mint a ® kutya. Bent didergek, kint meg fázom … (Csokonai Vitéz Mihály) Fázott, betakarta magát vastag, meleg teveszőr takarójával. (Kosztolányi Dezső) || a. Fázik a füle, keze, körme, lába, orra: megnevezett testrészét kellemetlenül hidegnek érzi. || b. Kényszerűségből gyak. v. állandóan hidegben van, szenved a hidegtől. Sokat éhezett, fázott. Télen fáztunk a fűtetlen szobában. Boldog Petőfi, ki éhezve fázol, | De végig melegít egy szent lidércláng. (Juhász Gyula) Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak, | ki fűtve lakik öt szobát? (József Attila) || c. (átvitt értelemben) Ilyenféle kellemetlen, borzongató érzése van. Ha csak rám nézett, szinte fáztam. Oly kedvetlennek látszott, hogy az ember fázott közelében. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Fázik vki: <váltakozó v. ellentétes érzelmek közt hányódó lelkiállapotban> kellemetlen, szorongó érzés, félelem borzongatja (meg). ® Ég és fázik. Egyszer fázott, aztán meg melege lett, izzadt. Egy hidegség végig futott rajta, Fázott, mégis izzadt. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Mindig igy volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, kissé bizalmas) Rendsz. így: fázik vmitől: húzódozik, viszolyog, irtózik tőle; félve, kelletlenül gondol rá; nem szereti, nem szívesen teszi v. vállalja. Már előre fázik tőle. Fázik az útnak még a gondolatától is. Fázik ettől a megbízatástól. Mindig fáztam ezt az eszmét kimondani. (Tompa Mihály) Ma van a szabadulás napja. Várta és mégis fázott tőle. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): nem úgy fázik, ahogy reszket: nagyobbnak mutatja a baját, mint amilyen az a valóságban.
Igekötős igék: átfázik; felfázik; megfázik; összefázik; tönkrefázik.
Szóösszetétel(ek): ázik-fázik.
fázó.
