fecsegő
fecsegő [ë-ë] melléknév és főnév, (népies) föcsögő
I. melléknév -n, -bb
1. (gyakr. rosszalló) Olyan <személy, madár>, aki, ami fecseg(ni szokott), akinek, aminek szokása, természete a fecsegés; sok haszontalanságot beszélő, locsogó; pletykáló, pletykás. Fecsegő gyermek, közönség, szajkó, vénasszony. || a. Olyan, amelyre a fecsegés (1) szokása jellemző. Fecsegő természet(ű). Fecsegő korban van a gyermek.
2. (ritka, választékos) Frecskelő, frecsegő; locsogó, csobogó <folyadék>. Fecsegő patak.
II. főnév -t, -je [e] (rosszalló) Fecsegő személy. Kerüld a fecsegőket! Szólj! s ki vagy, elmondom … | Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés. (Kazinczy Ferenc) Polonius vén fecsegő, ki sok jót tud. (Vörösmarty Mihály)
fecsegős.
