fedd
fedd [ë v. e] tárgyas ige -tem [e] v. -ettem [ë-e], -ett [ë], -jen [ë]; -eni [e] v. -ni (választékos)
<Helytelen cselekedete, viselkedése, vmely hibája miatt> javító szándékkal, jóindulatúan bíráló, rosszalló szavakkal illet vkit; dorgál, korhol, pirongat. Keményen, szigorúan fedd vkit vmiért v. vmi miatt. Komolyan, de szeretettel feddi fiát, ha az vmilyen csínyt követ el. Feddi szeretve, de szigorún a királyt. (Arany János) Ej, ej, Márton, ne káromold az Istent! feddé a zúgolódót a bíró. (Jókai Mór)
Igekötős igék: megfedd.
feddő.
