fedetlen
fedetlen [ë-e-e] melléknév -ül, -ebb [e] födetlen [e-e]
1. Olyan <testrész>, amely nincs fedve, takarva; csupasz. Fedetlen váll; fedetlenül hagy. Fedetlen fejjel állt a koporsó mellett. Vitték födetlen arccal őt, S … Sírjába sírtak köny-esőt. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Mindhárman födetlen fővel, kalap nélkül ballagtak az enyhe éjszakában. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan <edény>, amely nincs befedve, amelyen nincs fedő (II. 1). Fedetlen bögre, fazék.
2. Olyan <építmény>, amelynek nincs teteje, fedele (1), v. amely nyitott tetejű. Fedetlen ház, ól. A fedetlen kamrában tönkrement a szén.
3. (mezőgazdaság) Olyan <szőlő>, amelyet ősszel nem fedtek be. A fedetlen szőlőben a fagy sok kárt tett.
4. (régies, irodalmi nyelvben) Olyan, amit a támadás ellen semmi sem véd; védtelen. A szőregi vesztett csata után Arad fedetlenül áll. (Jókai Mór)
fedetlenség.
