fedő
fedő [ë] melléknév és főnév, (népies) födő
I. melléknév Olyan <személy, dolog>, aki, amely fed vmit. A fetőt fedő cserepes; a vetéseket fedő hó.
II. főnév -t, -je [e]
1. Fémből v. más alkalmas anyagból készült, leemelhető v. felnyitható, rendsz. kerek lap (főző)edény befedésére. Fedőt tesz a fazékra. Lecsúszott a fedő a lábasról. A rőzse lángja már nem lobog, a lábasok födőik alatt titokban elhallgatnak. (Krúdy Gyula)
2. (állattan) Szárnyfedő.
Szóösszetétel(ek): 1. fedőbőr; fedőgerenda; fedőkő; fedőlevél; fedőpapír; fedőréteg; fedőszőr; fedőzománc; 2. cserépfedő; fejfedő; palafedő; szárnyfedő; szemfedő; tetőfedő; tökfedő; zsebfedő.
fedős.
