fegyelem [ë-e-ë v. e-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e] (csak egyes számban)
1. Azoknak az írott v. íratlan szabályoknak, rendelkezéseknek a megtartása, szempontoknak a figyelembevétele, amelyek vmely közösség v. szervezet eredményes működését irányítják, biztosítják. Gépies, laza, önkéntes, öntudatos, vak fegyelem; a fegyelem megvan, megszűnik; ® bomlik a fegyelem; a fegyelem biztosítása, felbomlása, fenntartása; biztosítja, fenntartja, lazítja, megbontja a fegyelmet; fegyelmet tart; nem ismer fegyelmet. Ebben az osztályban nincs fegyelem. A tanító nem tudott fegyelmet tartani. (Móricz Zsigmond)
2. E szabályok, rendelkezések összessége; az általuk biztosított rend. Hivatali, iskolai, katonai, kolostori, kórházi, szolgálati fegyelem; sérti a fegyelmet.
3. Az az eljárás, amellyel vmely közösség tagjait a rend megtartására kényszerítik; fegyelmezés. Szigorú, szilárd fegyelem; a korbács fegyelme; fellázad a fegyelem ellen; fegyelem alá fog v. vet vkit; szigorú fegyelem alatt tart; nem tűri a fegyelmet. Akartok-e rendes csapattá alakulni s magatokat a tábori fegyelemnek alávetni? (Jókai Mór) Engem a szerelem hozott ide, … a zablát, fegyelmet és akadályt megvető, mindent összetipró lázas szerelem. (Mikszáth Kálmán) || a. Az a rend, rendszeres eljárás, amely vmely egyén eredményes munkájához, munkásságához, alkotó tehetségének kibontakozásához szükséges. Az alkotás fegyelme, a gondolkodás fegyelme.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.