fegyvernök
fegyvernök [e-e] főnév -öt, -e [e], (régies) fegyvernek [e-e-ë] -et [ë] (történettudomány)
Fegyverhordozó. Jött fegyverneke, és paripát, dárdát hoza gyorsan. (Vörösmarty Mihály) Ha a lovag megmenti a kisasszonyt, Komornáját a fegyvernök bizonnyal. (Madách Imre) || a. jelzői használat(ban) (régies) Ennek tisztét, feladatát ellátó. Bence Toldinak volt fegyvernök vitéze. (Arany János)
fegyvernöki; fegyvernökség.
