fehérség [e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. A fehér melléknévvel kifejezett tulajdonság, szín; vminek, vkinek ilyen volta. Az arcbőr, a fogak, a haj, a hó, az ing, a kenyér, a kéz, a papír, a ruha fehérsége; a frissen meszelt fal vakító fehérsége. Tiszta fehérséggel díszlett kalpagja. (Vörösmarty Mihály) Látni lehetett a borogató rongy környékén a test … fehérségét. (Mikszáth Kálmán)
2. Fehér színű anyag, tárgy. A távolból valami látszik. Mi lehet az a fehérség ott a túloldalon? Egy helyen valami kis négyszögletes fehérség hevert a barna földön. (Gárdonyi Géza)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.