fejhang
fejhang főnév
1. (zene, biológia) A közönséges beszédben és énekben használt hangétól eltérő módon képzett, a szokásosnál magasabb emberi hang, amelynek hallatása közben a hangszalagok nem teljes hosszukban rezegnek. A tenorista a magasabb hangokat fejhangon énekelte. || a. (zene, ritka) A hangszalagok élével képzett puha, piano énekhang.
2. (rosszalló) <Rendsz. férfiakkal kapcs.> kellemetlenül, visszatetszően magas, szinte sipító hang. Magas fejhangon beszél, rossz hallgatni.
fejhangú.
