fejlettség [fejlëtség v. fejlëccség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A fejlett (1–3) melléknévvel kifejezett állapot, tulajdonság. Ideológiai, szellemi fejlettség; testi-lelki fejlettség. || a. Vkinek, vminek fejlett volta, állapota; a fejlődés bizonyos (magasabb) foka, színvonala. Az ipar, a tudományok fejlettsége. Feltűnt a gyermek korai fejlettsége. A meséskönyv nem felel meg a gyermekkor fejlettségének. A technika mai fejlettségével könnyű megoldani ezt a feladatot.
fejlettségi; fejlettségű.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.