fejlik
fejlik [e] tárgyatlan ige -ek, -esz [ë, e]; -ett [ë]; -enék, -enél [e, e], -ene [e-e]; -eni [e] (a felszólító módban a fejlődik ige alakjai használatosak). (régies, költői)
1. <Virág> feslik. Repdes a raj a virág körül, Mely épen fejlik. (Vörösmarty Mihály) Piros rózsa fejlik A zöld mezőségen. (Petőfi Sándor)
2. <Vmely összeálló anyag, tömeg> részekre válik, szakadozva oszlik. Már, mint gombolyagé, fejlik a had vége. (Arany János) || a. <Ruha> feslik, bomlik. Már fejlik, bomol a páncél fene Csorna nyakánál. (Vörösmarty Mihály)
3. Vki v. vmi valamilyenné lesz, alakul; fejlődik. || a. (átvitt értelemben) Kiválik vmely hangulatból, kibontakozik vmilyen állapotból. A fáradt atya [arca] borúlva maradt … | S csak nehezen fejlék Enikő láttára ködéből. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: felfejlik; kifejlik; lefejlik.
fejlés; fejlő.
