fékező
fékező [e v. ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en v. -leg [e, e], (ritka) -bb
1. Olyan, aki v. ami fékez (1–5). Fékező ellenállás, erő, hatás. Az indulatait fékező ember.
2. Fékezésre szolgáló, fékezéskor használt. Fékező berendezés, készülék.
II. főnév -t, -je [e]
1. (vasútügy) Vasúti alkalmazott, akinek az a feladata, hogy a teherkocsik kézifékjének segítségével a vonat sebességét szükség esetén lassítsa, s tolatásnál, rakodásnál az irányításban segédkezzék; kocsifékező.
2. (hajózás) <Tutajon> ferdén leereszthető szálfa, mely szükség esetén a vízfenékhez súrlódva a tutaj sebességét mérsékli.
3. (műszaki nyelv) <Lökéskor> tompító v. késleltető berendezés.
4. (rádiótechnika) Rezgéscsillapító készülék.
5. (ritka, irodalmi nyelvben) Fék. A dörzsölő fékezők karistolva csiszolták a kerekeket. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. fékezőcsap; fékezőfa; fékezőfog; fékezőfülke; fékezőtárcsa; 2. kocsifékező.
fékezői.
