fekvőhely
fekvőhely főnév
1. Ember fekvésére, alvására, pihenésére való, haszn. alkalmi v. állandó jellegű bútor, alkalmatosság, berendezés. Kemény, puha fekvőhely; forgolódik a fekvőhelyén. Fekvőhelyet készít a vendégeknek. Fekvőhely is van a konyhában, egy alacsony keskeny ágy, megrakva lomokkal. (Nagy Lajos)
2. Az a hely, ahol v. amelyen ember, állat alkalmilag v. szokás szerint aludni, pihenni, feküdni szokott. Fekvőhelye a barlang, az istálló. A konyha földje volt a fekvőhelye. Némely állat kényelmes fekvőhelyet készít.
3. (ritka) Fekvő helyzet, vkinek, vminek fekvése, fekte. Felriasztják fekvőhelyéből. Én fel nem kelek fekvőhelyemből.
