felapróz
felapróz [l-a] tárgyas ige fölapróz
1. (ritka) Vmit teljes mennyiségében apró részekre felvág, felvagdal; felaprít. Nem szent előtte a százados bikkfa, levágja, tüzelőfának felaprózza. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Vmit, ami egységet alkot, apró részekre oszt, tagol. A nagy telkeket felaprózták kisebb házhelyekre. [Szerepét] még egyszer el kellett neki mondani – felaprózva. (Jókai Mór)
felaprózás; felaprózgat; felaprózható; felaprózó; felaprózódik; felaprózódott; felaprózott.
