felborul
felborul tárgyatlan ige fölborul
1. <Tárgy, test> egyensúlyából kibillenve oldalára v. tetejére fordul; feldől. Felborul az asztal, a csónak, a korsó, a szék, a tükör. A kocsi felborult az éles kanyarban. A szánkó felborult, és a gyerekek a hóba estek. || a. <Személy> egyensúlyát veszítve eldől, a földre zuhan. A dülöngélő részeg végül is felborult. Felborult ültéből, úgy elgyengült Bence. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) <Állapot, helyzet> megszokott rendjét, egyensúlyát veszítve, hirtelen megzavarodik, felbomlik. Felborul a fegyelem. Családi perpatvarok miatt borult fel a házasságuk. A váratlan események következtében felborult a gyűlés napirendje. Boruljon föl e nem jó Élet | S jöjjön a Halál, e nagy orvos. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) <Szándék, feltevés, számítás egy v. több váratlan körülmény felmerülése következtében> meghiúsul, ill. helytelennek, tarthatatlannak bizonyul. Felborult minden, amire jövőjét alapítani akarta. Felborult a kalkuláció. Felborult az egész gondosan előkészített terv.
felborulás; felboruló; felborult.
