felcsavar
felcsavar tárgyas ige fölcsavar
1. <Fonalat, kötelet, láncot> teljes hosszúságában rácsavar vmire; felteker. Felcsavarja a kötelet a kút hengerére.
2. <Hajat> kontyba csavar. A haja megint másképpen volt felcsavarva. (Jókai Mór)
3. Vmit egy csavar elfordításával v. forgatásával működésbe hoz. Felcsavarja a villanyt; felcsavarja a lámpát: petróleumlámpa csavarját úgy fordítja, hogy jobban világítson, jobban égjen. Este hazamegy, magára zárja a sötét lakást s a lámpafénnyel játszik … hol felcsavarja a kanócot, hol eloltja. (Gelléri Andor Endre)
felcsavarás; felcsavarható; felcsavaró; felcsavarodik; felcsavart; felcsavartat.
