felcsíp
felcsíp tárgyas ige fölcsíp
1. Vmit ujjával v. vmely eszközzel csípve felszed v. felvesz vhonnan. Felcsípett egy kevés dohányt a két ujja közé. Felcsíp egy kis sót és a levesbe teszi. Fogá két ujjal a kardot, mint ahogy valami utált tárgyat szokás felcsípni. (Jókai Mór) Hisz akkor szüret! – kiáltott fel Böszörményi: s felcsípte a festéket. (Móricz Zsigmond)
2. Felcsíp vmit: csípéssel, enyhe marással a test vmely részén hólyagot, sebet, kisebesedést okoz. A szúnyogok felcsípték az arcát. A szóda felcsípte a kezét.
3. (átvitt értelemben, régies, bizalmas) Felszínes ismeretség alapján vmely célból társaságába von; fog magának vkit. Diák vagy? Oh hisz ez derék! | Végtére bátyám mégis felcsipett Egy kis diákot. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Nő> nem tudni, honnan és hogyan, udvarlóul, vőlegényül szerez magának vkit. Amilyen ügyes ez a lány, hamarosan felcsíp magának valakit. || b. (átvitt értelemben, bizalmas) Felcsíp vkit: <férfi> vmely nővel futó ismeretséget köt, könnyű kalandba bocsátkozik vele. Lány? – érdeklődött Elekes. – Asszony? Hol csípted föl? (Kosztolányi Dezső)
4. (bizalmas, tréfás) <Pénzt, fizetést> felvesz, felszed; zsebre vág. Felcsípett jó pár százast, aztán hírét se hallottuk. Fölcsípem a félévi öt ezrest s … élünk belőle kettecskén. (Mikszáth Kálmán)
felcsípés; felcsípett; felcsípő; felcsíptet.
