felcsúszik
felcsúszik tárgyatlan ige fölcsúszik
1. (ritka) <Ember, állat> csúszva felmegy, feljut vhová. Felcsúszik a hegyoldalra.
2. <Tárgy, főleg ruhadarab> rendes helyéről magasabbra csúszik. Felcsúszik a gallérja, az öve. Paripát vőn [= vett] észre, mely … hozza urát holtan. | Kengyele felcsúszván tartja egyik lábát, Maga, tört virágként, verdesi a kápát. (Arany János) A szoknya kislányosan rövid volt, de még föl is csúszott. (Babits Mihály)
felcsúszás; felcsúszó; felcsúszott; felcsúsztat.
