felderít
felderít tárgyas ige földerít
1. (irodalmi nyelvben, régies) Fényével megvilágít, világossá tesz. A szebasztopoli erődök egyikén egy világító golyót lőnek fel a magasba, s az néhány percre felderíti az éjszakai sötétet. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Felderít vmit: vmely homályba burkolt, még nem ismert dologra kellő világot vet. Bűntényt felderít; felderíti a titkot. Csupán azt a körülményt akarom felderíteni, hogy a pesti mozgalomnak mégsem a bécsi forradalom volt a keresztanyja. (Jókai Mór) Ügyesen derít fel egy nem nagyon érdekes régi eseményt, logikusan következtet és vitatkozik. (Ambrus Zoltán)
3. (katonaság) Felderít vmit: <háborúban> személyes tapasztalatokkal v. gépek segítségével, harccal értesüléseket szerez az ellenségről. Felderíti a terepet. A járőrök felderítik az ellenséges hadállásokat. A repülők felderítették az ellenség készülődését.
4. (átvitt értelemben, választékos) <Szomorú v. gondterhes személyt, lelket, arcot> derűssé, vidámmá tesz. Ez az értesítés felderítette az aggódó anyát. A vőlegény nászajándékai sem derítik fel [a menyasszony] arcát. (Jókai Mór) Ön úgy fog élni, ahogy önnek tetszik. Ha rosszkedvű lesz és szórakozni kíván, fel fogjuk deríteni. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Nyomasztó állapotot v. lelkiállapotot> felold. Felderíti vkinek a magányát, szomorúságát. [A melancholia.] Te derítsd fel a férfi gondjait Magányos örömid szép holdvilágával! (Berzsenyi Dániel) Tárgyat keres elménk: Borongó kedélyünk mely felderítené S melyen megpihennénk! (Tompa Mihály)
felderített; felderíthető; felderíttet.
