felderítő
felderítő melléknév és főnév földerítő
I. melléknév Általában olyan, ami felderít vmit, vkit.
1. (ritka, választékos) Vmit megvilágító, világossá tevő. A homályt felderítő fény. A nap, a mindent földerítő | Aurora, ágyáról messze keleten Felvonta a sötét függönyt. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, aki, ami csüggedt, szomorú, gondterhes személy(eke)t, ill. nyomasztó lelkiállapotot felderít (4), derűssé, vidámabbá tesz. Az aggódó családot felderítő hír; vkinek szomorú magányát felderítő társ.
3. Vmely homályos v. rejtélyes dologra, ügyre fényt, világosságot derítő, vmit tisztázó <személy>. A bűntényt felderítő nyomozók.
4. (katonaság) Olyan <személy>, aki az ellenség helyzetét, állását felderíti (3), róla értesüléseket szerez. Felderítő járőr, repülők. || a. (katonaság) Olyan <tevékenység>, amelynek célja a felderítés; felderítést végző. Felderítő harc, repülés, tevékenység.
II. főnév -t, -je [e] (rendsz. többes számban) (katonaság)
1. Felderítő (4) katona. A felderítők fontos értesüléseket szereztek az ellenség mozdulatairól.
2. Felderítő repülőgép. A felderítők mélyen berepültek az ellenséges állások mögé.
felderítői.
