felebarát
felebarát [e-e] főnév (vallásügy)
<Keresztény felfogás szerint> bármely ember a többi emberhez való viszonyában; embertárs. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! Dobogó szívű szép menyasszonyát, Elhozza az ifjú felebarát. (Tompa Mihály) A testvérek Összeférnek, Felebarát Mind jóbarát. (Arany János) || a. (régies, gúnyos, tréfás) <Lekicsinylő, vállveregető megszólításban.> Nos, kedves felebarátom, mit kíván? Hát, tisztelt felebarátom, ez lehetetlen!
