feled
feled [e-e] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (választékos)
1. tárgyas (tárgy nélkül is) Felejt (1–4). Hamar feled(i a jót). Könnyen feledi a fenyegető veszélyt. A felöltőjét az előszobában feledte. A lányon feledte a tekintetét. Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni! (Madách Imre) [Ady emlékezete.] Tovább vívja forradalmait. | A televény titokzatos honában | izgat tovább, nem nyugszik, nem feled. (József Attila) || a. tárgyas (régies) Elfelejt. Feledéd végkép, hogy létezem én is? (Petőfi Sándor) Ezt az öreg asszonyt már szinte feledtem. (Arany János)
2. tárgyas (régies) Feledi magát: megfeledkezik magáról. Kár magad így feledni. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Igekötős igék: elfeled; kifeled; ottfeled.
feledő; feledtet.
