felejt
felejt [e-e] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] v. -ni
1. tárgyas Emlékezetéből, tudatából elmosódni, tűnni enged v. szándékosan töröl. Nem egykönnyen felejti a sérelmeket. Ne felejtsd, amit mondtam! Sohase felejtsétek, honnan származtok! Utazni ment, hogy felejtse mindazt, ami bántja. Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek … Űzi pillangóit a boldog jelennek, Tennapot felejtett, holnapra nem gondol. (Petőfi Sándor) Jössz már, Uram, jössz, … Mert imádságom elhatott tehozzád … Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen, | hogy amit megfogadtam, ne felejtsem. (Babits Mihály) || a. (tárgy nélkül) Olyan a természete, szokása, hogy nem sokáig emlékezik vmire. Gyorsan felejt; hamar felejt; jó, ha az ember felejteni tud. A szegények virrasztanak, | vigyáznak mindenre, | élnek tehelyetted is | és nem felejtenek. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas <Jelen levő dolgot, helyzetet> pillanatnyilag akaratlanul nem vesz tekintetbe; nem gondol várható következményeire v. nem törődik vele. Felejtve a veszélyt, a vízbe ugrott. A hős … Lásson együtt minden gyönyörűt szeretője alakján, Hogy minden bajait kedves láttára felejtse, S érte akármely bajt ne remegjen venni magára. (Vörösmarty Mihály) Felejti mérgében, hogy félni kellene. (Arany János)
3. Vhol v. vhogyan felejt vkit, vmit: <szórakozottságból, feledékenységből> vhol v. vmilyen állapotban hagyja. Ott felejt vmit, ahol v. ahonnan v. ahova … : feledékenységből a mellékmondatban kifejezett helyen hagyja. Otthon felejtettem a pénzem. Nyitva felejtette az ajtót. A halál itt felejtett engem, nem gondol, nem törődik velem. (Jókai Mór) A szolga ablakot nyitott s úgy felejtette. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (tréfás, gúnyos) Szándékosan, de a szándéktalanság látszatával otthagy vmit <vhol v. vmilyen állapotban>. Magánál felejt vmit: ellopja; könnyen a ® kezében felejt vmit. A táncoló kisurrant a tömegből, s a bámulókat magukban felejté. (Vas Gereben) Módot talált arra, hogy a kezét … kezében felejtse. (Tolnai Lajos) || b. tárgyas (kissé tréfás) Magát vhol v. vhogyan felejti: <személy> annyira elmerül gondolataiban v. vmely cselekvésben, vminek a figyelésében, hogy nem ügyel arra, amit csinál, és ezért feltűnően sokáig marad vhol v. vmilyen állapotban, helyzetben; felejtkezik (1). Nálunk felejtette magát; állva felejtette magát: elfelejtett leülni. Amott egy pár kék szem kacsintása után felejtettem magamat. (Jókai Mór) Úgy belemelegedtek az ügyek tárgyalásába, hogy … egészen ott felejtette magát. (Tolnai Lajos)
4. A szemét, a tekintetét vmin, vkin felejti: akaratlanul is sokáig néz, bámul rá, rendsz. csodálkozással v. azért, mert megtetszik neki vki, vmi. A koha [= kova] bőven adta a szikrát, melyek a nő arcát is megvilágíták egy pillanatra, s hősünk akaratlanul is … rajta felejtette a szemeit. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Az eszét, a lelkét rajta felejti: gondolatban feltűnően sokáig foglalkozik vele, v. sokáig nézi, mert szépsége v. rendkívülisége lenyűgözi. Amint a tündéri alak … belépett, … egészen rajta felejté a lelkét. (Jókai Mór) Annyira mulattatta a doktor furcsasága, hogy rajta felejtette az eszét. (Mikszáth Kálmán)
5. tárgyas (átvitt értelemben, tréfás) Képen v. pofon felejt vkit: arcul üti. Ide ne próbáljon jőni, förmedt rá az élő Meduza, mert úgy képen felejtem, hogy mind a két szeme kiugrik. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elfelejt; kifelejt; lefelejt; ottfelejt.
felejtet; felejtget; felejthető; felejtő.
