felelés
felelés [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a felel igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki, vmi felel.
1. (ritka) Válasz adása, válaszolás vmire. A kérdésre, a levélre való felelés. || a. (iskolai) Az iskolai órának az a része v. tevékenysége, amikor a tanuló felel (2), szóban számot ad vmely tananyagból való készültségéről, tudásáról. Ma nem lesz felelés. A felelés rendszerint az óra első részében van. Feleléskor szörnyen drukkolt. Fél a feleléstől. Amint mindig közelebb jött felém a felelés rendje, úgy dobogott a szívem. (Jókai Mór) Azok, akiknek úgy kellene a felelés, mint egy falat kenyér, a hanyagok és gyönge előmenetelűek, … azok nem jelentkeztek. (Kosztolányi Dezső) || b. (régies, irodalmi nyelvben) Felelet, válasz. A lányka … felelését várta mosolygva A diadalmas hős. (Vörösmarty Mihály)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Felelősség. Mi magunk adjuk férjhez, annak, ki esengve reábir. | S mindezt felelés nélkűl. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
