felelet
felelet [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Kérdésre, tudakozódásra, felszólításra v. vitában adott szóbeli v. írásbeli megnyilatkozás; válasz. Helyes, igenlő, kielégítő, megnyugtató, ostoba, tagadó, tiltó felelet; ® kitérő felelet; csípős, gúnyos, szellemes, találó, talpraesett felelet; erre nincs felelet; feleletre vár; feleletet ® ad vkinek; feleletet kap; feleletre sem méltat vkit, vmit; nem maradt ® adós a felelettel. Megint jőnek, kopogtatnak: | „Csendesebben vigadjanak … ” … Feleletet egyik sem ad, Kihörpintik boraikat. (Petőfi Sándor) Tudta, hogy Toldinál áros a felelet, | Századik szavára alig szól egy felet. (Arany János) Valamely kitérő feleletet kellett adnom. (Tolnai Lajos) || a. (iskolai) A felelés (1a) eredménye. Kitűnő, jeles, jó, elégséges, elégtelen felelet.
2. (átvitt értelemben) Vmely kijelentésre, nyilatkozatra, megnyilatkozásra, azzal kapcsolatban, arra mintegy feleletként következő megnyilatkozás. Erre feleletül a kormány rendkívüli intézkedéseket tett. Erre a szemtelenségre pofon volt a felelete. [A törökök] futva indulnak az árokból sűrűn a bástyának … Feleletül lezuhan egy fekete hordó, s tüzet pökdösve, ugrálva gurul nekik. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): feleletadás; feleletvárás.
