feleség [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (főként birtokos személyraggal)
Női házastárs, élettárs <férjéhez való viszonyában>; vkinek a neje. ®Balkézről való feleség; gondos, házias, hűséges feleség; feleségül ® kér vkit; feleségül ® megy vkihez; feleségül vesz vkit; ® balkézről vesz feleségül vkit; feleséget keres; feleséget ® visz a házhoz; feleséget ® hoz a házhoz; különváltan él, válik a feleségétől. Felesége is dolgozik, állásban van. Első felesége fiatalon meghalt. A feleségével jól megértik egymást. Feleségek felesége, Lelkemadta kicsikéje! | Jer ide már az ölembe. (Petőfi Sándor) Én feleségem, jó és drága-drága, | eddig neked dalt alig-alig írtam. (Kosztolányi Dezső) Takaros felesége lehet a rózsapiros kalauznak, bizonyosan egy kis hozományt is kapott. (Hunyady Sándor)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.