felfedező
felfedező [ë-ë-ë] melléknév és főnév fölfedező [ë-ë], (ritka, régies) fölfödöző
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki vmit, vkit felfedez (1a, b, 2). Felfedező utazók; új növényfajt felfedező botanikus; a fiatal tehetségeket felfedező szerkesztő. || a. Felfedezésre irányuló, felfedezést végző vmi. Felfedező expedíció; felfedező út.
2. Titokban végzett (rendsz. elítélendő) cselekedetet, tevékenységet, ill. rejtett, titkos, eddig ismeretlen dolgot, jelenséget, tényt észrevevő, első ízben észlelő, megállapító <személy>. A bűntényt, az összeesküvést felfedező nyomozó; a holttestet felfedező rendőr; a titkos levelezést felfedező szülő.
II. főnév -t, -je [e] Felfedező (1–2) személy. A spanyolok és portugálok közül számos híres felfedező került ki. A tíz erszény pénz … fiam gyilkosának felfedezőjét illeti. (Jókai Mór) A felfedező … szaktudósok állítása szerint forradalmat idézett elő Közép-Afrika földrajzában. (Herczeg Ferenc)
