felháborodás
felháborodás főnév -t, (-ok), -a fölháborodás
Általában a felháborodik igével kifejezett lelkiállapot, magatartás; haraggal vegyes megbotránkozás, amelyet akkor érzünk, ha vmi sérti erkölcsi érzésünket, igazságérzetünket. Méltó felháborodás. A felháborodás moraja zúgott végig a tömegen. A munkások felháborodása határtalan volt. Az eset óriási felháborodást keltett. Magamviselete anyám lelkében nagy felháborodást szült. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) Ezt kifejező megnyilatkozás: megbotránkozásból fakadó haragos szavak v. zaj. Alvinczi … szünetet tartott, amíg a felháborodás lecsillapodik a közbeszólás miatt. (Krúdy Gyula) Míg lemosdott, törülközött, dörögve ömlött a szájából a felháborodás. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): közfelháborodás; műfelháborodás.
