felidéz
felidéz [l-i] tárgyas ige fölidéz
1. (átvitt értelemben) Vmit az emlékezetébe idéz, s így vmire, vkire visszaemlékszik. Felidézi ifjúkora eseményeit. Idézzük fel elköltözött barátunk érdemeit, kedves egyéniségét. A sötét éjszakában felidéztük a városka napfényes utcáit. (Kuncz Aladár) Szemem lehúnyva … fölidézem arcodat. (Juhász Gyula)
2. Vmit felidéz: vminek a létrejöttét elősegíti, okozza; vmit előidéz. Az imperialista kalandorok már két világháborút idéztek fel. A drámai hős felidézi a sorsot maga ellen, dacol, küzd vele. (Arany János) Vakmerő tettével éppen úgy véget vetett a háborúnak, mint ahogy a fanatikus szerb diák annak idején … felidézte azt. (Karinthy Frigyes)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) <Magas rangú személy, hatóság> távolabbról maga elé rendel, idéz vkit. V. Ferdinánd király fölidézte Bécsbe. (Mikszáth Kálmán) || a. <Lelket, szellemet> felidéz.
felidézés; felidézhető; felidézett; felidéző; felidéztet.
