feljajdul
feljajdul tárgyatlan ige följajdul
1. Fájdalmában <rendsz. a jaj! szóval> felkiált. A szúrásra a legény feljajdult.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Feljajdul vki: <vmely súlyos lelkiállapotban> kitör vkiből a harag, felháborodás, az indulat, a fájdalom. Nem magamért, önzésből, jajdulok fel: miattad reszketek. (Arany János)
feljajdulás; feljajduló.
