felkorbácsol
felkorbácsol tárgyas ige fölkorbácsol (választékos)
1. Felkorbácsol vmit: <vihar vmely álló- v. folyóvíz felszínét> hatalmas hullámok keltésével mozgásba hozza, megmozgatja. A dühöngő szélvihar felkorbácsolja a tó tükrét. A heves szélrohamok felkorbácsolták a Duna vizét.
2. (átvitt értelemben) <Szenvedélyt, érzelmet, lelket, vért vmely tettével> erőszakosan felkavar. Felkorbácsolja a ® vérét vmi. Felkorbácsolta lelkét a méltatlanul elszenvedett megszégyenítés. Dölyfös amazonoknak látszottak, akik vágyakat korbácsolnak fel a rabszolgákban, s azután korbáccsal végighúznak a hátukon. (Kuncz Aladár)
felkorbácsolás; felkorbácsoló; felkorbácsolt.
