felkötöz
felkötöz tárgyas ige fölkötöz
1. Vmire feltesz és ott megkötöz vmit. Felkötözi a kocsira a málhát. Tarisznyáját s lóvakaró eszközeit … felkötözte a ló hátára. (Jókai Mór)
2. Vmit több helyen megkötöz, ill. több tárgyat egymás után megköt úgy, hogy felfelé álljon. Felkötözte a rózsatövet. A szőlővesszőket felkötözte. Virágim dúlva, – felkötözni Egy héti munka vár. (Arany János)
3. Kötözéssel elhasznál. A zsineget mind felkötözte.
felkötözés; felkötözget; felkötözhető; felkötöző; felkötözött; felkötöztet.
