felleg [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e], (ritka) fölleg (tájszó, ill. választékos)
1. Felhő (1–3). Fellegekben járó: a) illúziónak élő <személy>; b) ilyen személyre valló <gondolkodás, képzelet>. Elsujtád villámidat Dörgő fellegedben. (Kölcsey Ferenc) Régi dicsőségünk, … Rajtad sürü fellegek, és a Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek. (Vörösmarty Mihály) Borul a bástyára nyilból sürü felleg. (Arany János) Sötét fellegek vonulnak át homlokán. (Mikszáth Kálmán) Imrus … leste a fellegek formáját a hegyen. (Babits Mihály)
2. (tréfás) Füstfelhő. Ott ül … a vitézlő asszony a puszta pázsiton, s csibukjából fellegeket fú az égre. (Jókai Mór) Hatalmas fellegek tornyosultak szivarok, cigaretták füstjéből. (Kosztolányi Dezső)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.