félteke
félteke főnév
1. (földrajz) A Föld a középpontján áthaladó és a tengelyét merőlegesen metsző v. a tengelyén áthaladó képzeletbeli síkkal két részre osztott földgolyó egyik fele. Déli, északi félteke: a Földnek az Egyenlítőtől délre, ill. északra elterülő fele; keleti, nyugati félteke: a Földnek a kezdő délkörtől a 180. délkörig keletre, ill. nyugatra elterülő része. Európa az északi féltekén terül el.
2. (csillagászat) Az ég gömbjének az egyenlítőtől délre, ill. északra levő fele. Déli, északi félteke.
3. (biológia) A nagyagynak a közepén végighúzódó, hosszanti hasadékkal elválasztott egyik fele. A jobb és a bal félteke. Mindkét félteke felületén mélyebb hasadékok és felületesebb barázdák vannak.
