féltékenység [ë] főnév -et, -e [ë, e] (rendsz. egyes számban)
1. A féltékeny (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, vkinek féltékeny volta; az a lelkiállapot, ill. ennek megnyilvánulása, amely akkor keletkezik, ha vki attól fél, hogy szerelmese, házastársa hűtlen lesz hozzá; szerelemféltés. A féltékenység kínja; a féltékenység bántja, gyötri, kerülgeti, kínozza. Féltékenységében jeleneteket rendezett. Féltékenységből gyilkolt. A kínzó féltékenység távoltartotta őt házamtól. (Krúdy Gyula) Annyira felingerelte a féltékenység, hogy az utolsó vendég távozása után a feleségén töltötte ki a mérgét. (Hunyady Sándor)
2. Vélt v. valóságos előnyeink féltése, ill. gyak. a mások sikerének, boldogulásának, szerencséjének irigylése. Felekezeti féltékenység. Művészek közt gyakori a féltékenység. Lelkét nem foglalkoztatta egyéb, csak a düh, … a harag, a féltékenység és a rosszindulat. (Ambrus Zoltán)
féltékenységi.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.