feltevés
feltevés főnév -t, -ek, -e [ë, e] föltevés
1. A feltesz (I. 1, 2) igével kifejezett cselekvés, mozdulat; az a cselekvés, hogy vmit (vkit) föltesznek (vhová); vminek (vkinek) vmire, vhová való fölhelyezése. A zsák feltevése a szekérre; a kisgyerekek feltevése a vonatra; a címer, a zászló feltevése a homlokzatra.
2. A kérdés feltevése: a k. feladása, szóban v. írásban való megfogalmazása. Rossz volt, helytelen volt a kérdés feltevése. Csak a kérdés feltevéséig jutottak, válaszolni nem tudtak rá.
3. (ritka) Vmely dolog lehetségesnek v. valónak tekintése, vélése, állítása. Rosszindulat feltevése vkiről. Lehetetlen annak feltevése, hogy … || a. Vélekedésen, sejtésen alapuló gondolat, állítás, hozzávetőleges vélemény. Ezek nem tények, hanem csak feltevések. Ez az alapja annak a feltevésnek, hogy … Ez nem ad okot azon föltevésre, hogy hiú. (Vas Gereben) || b. (tudományos) Olyan tudományos elképzelés, gondolat, elmélet, amellyel vmely jelenséget magyaráznak, de amely még igazolásra, bizonyításra szorul; hipotézis. Kísérletei során merész feltevésből indult ki. Feltevéseit a kísérletek mindenben igazolták. || c. Vélt, elképzelt, föltételezett körülmény, dolog. Feltevésekből ítél. Feltevésre alapítja véleményét. Ily viszonyok között Perényi egy feltevésre vetette magát. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): kérdésfeltevés.
