felvértez
felvértez tárgyas ige fölvértez
1. (régies) Vérttel felszerel vkit, vmit.
2. (átvitt értelemben) Vmely támadással, bántalommal szemben ellenállóvá, harcképessé tesz vkit. Puritán jelleme felvértezte őt a gyanúsítás ellen. Senki sincs fölvértezve az emberi aljasságok ellen. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Vmely szükséges dologgal ellát, s vmire képessé tesz vkit. Tudással, szilárd ismeretekkel felvértezve.
felvértezés; felvértező; felvértezett.
