fenék
fenék [e] főnév feneket [e-e-e], feneke [e-e-e] (főleg egyes számban)
1. Edény v. üreges tárgy alsó része, lapja, alja. A hajó, a hordó, a láda, a pohár feneke; fenékig: egészen, az utolsó cseppig; fenékig hajtja, (ki)issza a poharat; fenékig ® üríti poharát; fenékig üríti a szenvedések poharát v. az örömök kelyhét. Kilyukadt a lábas feneke. Van még a láda fenekén. Új feneket csináltat a teknőnek. Anélkül, hogy kocintott volna valakivel, fenékig ürítette poharát. (Gárdonyi Géza) Le lehetett nyitni … a fióknak a fenekét, mert dupla feneke volt. (Móricz Zsigmond)
2. Vmely mélységnek, rendsz. vízzel borított mélyedésnek legalsó része, szintje, legmélye, alja. A kút, a sír, a szakadék, a tenger feneke. A hajó feneket ér. Itt volna hát a szent, a várt Szélvész, | Tespedt tavat mely fenékig zavar? (Ady Endre) Hősei Száz égzengő rohamnak Egy büdös árok fenekén rohadnak. (Juhász Gyula) Odáig értünk ily beszélgetéssel, | ahol az új völgy látszik már a hidrul, | de fenékig nem látsz, csak ködbe nézel. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. (ritka) Mélyen fekvő hely, vmely helyiségnek legmélyebben levő része. A ® pokol fenekére kíván vkit. Fogjátok el …! | Börtön fenekére a tolakodót! (Arany János–Goethe-fordítás) Ma láttam én a holtakat, | a régenrégen voltakat | … a hullakamra fenekén. (Kosztolányi Dezső) || b. (film, színház, régies) A díszlettel határolt színpadi térnek a nézőtértől legtávolabb eső része, ill. a díszletnek e részén elhelyezett kijárata(i). El a bal v. jobb fenéken; (átvitt értelemben, tréfás, gúnyos) távozik a bal fenéken: mindenkinek a megelégedésére t. || c. (átvitt értelemben) Vminek legrejtettebb, legtitkoltabb része, lelkének, szívének, gondolatának legmélye, zuga. Lelkednek fenekére látok. (Vas Gereben) Megmagyarázom neked, hogy fenékig beleláss a gondolataimba. (Jókai Mór)
3. (bizalmas) Az emberi és az állati test hátsó, ülő része; ülep. Fenékbe v. fenéken rúg; fenéken ® billent vkit; nem tud ® nyugodni a fenekén; ® kiveri a fenekét vkinek. A fenekén csúszkál a kisgyerek. Hallgass, mert a fenekedre verek. Szóláshasonlat(ok): (úgy megijedt v. úgy fél, hogy) egy ® zabszem se férne a fenekébe. Petőfi, Szatmárból jövén meglátogatott Szalontán … Akkor írta Laci fiamnak a verset, … kit igen szeretett, nagyokat ütvén fenekére, az ő módja szerint. (Arany János) || a. Ruhadarabnak ezt a testrészt takaró része. A bugyogó, a gatya, a nadrág feneke. A középosztály tagjai … ülnek a nadrágjuk fenekén, ez az egy fizikai teljesítmény, amivel hajlandók pénzt keresni. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): nem fenékig tejfel: a látszat ellenére nem teljes, nem tökéletes vmi; (bizalmas) fenekére ver v. ráver vminek a fenekére: <pénzt, vagyont> könnyelműen elkölt, elherdál, elver; nagy feneket kerít v. (tréfás) kanyarít vminek: a) nagyon részletesen mond el vmit; b) túlzottan nagy fontosságot tulajdonít vminek; ld. még kancsó, pohár, világ, zabszem.
Szóösszetétel(ek): 1. fenékárok; fenékborda; fenékdonga; fenékfa; fenékfonál; fenékgödör; fenékhomok; fenékiszap; fenékkormány; fenékkotró; fenékkő; fenéklap; fenékmérő; fenéknyílás; fenékréteg; fenéksík; fenéksúly; fenékszín; fenékszivattyú; fenékűr; fenékvíz; 2. hajófenék; tengerfenék; vízfenék.
fenekes; fenekű.
