féreg
féreg [ë] főnév férget, férge [e, e]
1. Általában apró, kártékony, élősdi állat, főleg rovar. (népies) Büdös féreg: poloska. Férgek vannak a lakásban. Eltapossa a férget. Látom, körűlem Miként eszi a férget fürge hal, Halat a fóka, a fókát meg én. (Madách Imre) || a. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Házi rovar, élősdi (svábbogár, pincebogár, bolha stb.), főként poloska. Szegényes bútorainkat lúgoztuk, takaróinkból a férgeket irtottuk. (Kuncz Aladár) Úh éj! | … Ne üljön lelkünkre szenvedés. | Ne csípje testünket féreg. (József Attila) || b. (választékos) A feloszló hullából élő pondró, lárva. Férgek eledele lesz. Megeszik a férgek. Majd egykoron még boldog léssz; talán Akkorra férgek esznek engemet. (Vörösmarty Mihály) Ott feküdnék lenn, a föld alatt, A föld alatt, hol nem virág fogadna, De féreg, pondró. (Kosztolányi Dezső)
2. (állattan) Férgek: a gerinctelen állatok több törzsét magában foglaló nagy csoport; közös sajátságuk, hogy testük megnyúlt, valódi végtagjaik nincsenek, bőrük az izomzatukkal összenőtt (Vermes). || a. Az állatoknak ebbe a csoportjába tartozó törzs v. osztály. Gyűrűs férgek; ® kerekes férgek; lapos, villás férgek.
3. Egyes rovarok lárvája; kukac. Féreg van a gyümölcsben. Beleesett a féreg az almába. Szóláshasonlat(ok): olyan, mint a ® tormába esett féreg.
4. (régies) Farkas v. más nagyobb ragadozó állat. ® Beste féreg. Lám az oroszlánnak van hova megtérhet, Vár szelidebb nőstény réti csikasz férget. (Arany János) Nincs borzasztóbb féreg mint az eleven oroszlán. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
5. (átvitt értelemben) Megvetésre méltó, alávaló ember. Aljas, ronda, undorító, utálatos féreg. A gyomra keveredett, ha ezekre a férgekre gondolt, akik most mások előtt meg sem ismerik őt. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, túlzó) Sajnálatra méltó, szerencsétlen, nyomorult ember v. gyámoltalan, magával tehetetlen gyermek. Szegény kis féreg. Gyötör a vágy sokszor s akarnod Mégsem lehet, te törpe, féreg! (Reviczky Gyula) Itt van a nép, trónt ülni fog most Ezer évig férge a rögnek. (Ady Endre) Kis kidobott féreg, csak néztem, állva a sarokban, a többiek életét. (Móricz Zsigmond)
6. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Lelki fájdalom. Fájó kebleden A gondok férge rág. (Vörösmarty Mihály) A reggelivel … foglalta el magát, átengedve a nemes bárót lelkiismerete mardosó férgeinek. (Jókai Mór)
Szóláshasonlat(ok): ordít, mint a ® fába szorult féreg.
Szóösszetétel(ek): 1. féregfaj; féregirtás; féregpusztító; féregűző; 2. bélféreg; drótféreg; fonálféreg; galandféreg; orsóféreg; szalagféreg; toportyánféreg; zsinórféreg.
féregtelen.
