férj
férj főnév -et, -e [e, e] (főként birtokos személyraggal)
Férfi házastárs, élettárs <feleségéhez való viszonyában>; vkinek az ura. Elvált, felszarvazott férj; fiatal, idős férj; gondos, hűséges férj; (régies) férj(em) uram: a) <tisztelő megszólításként a feleség részéről>; b) (tréfás, gúnyos) <megnevezésként:> férj; vkihez v. vkinek férjhez ® ad; férjhez ® adó lány; férjhez ® megy; férjhez ® menő lány; férjnél van: vkinek a felesége, férjes asszony; férjet keres; szereti a férjét; hű a férjéhez; elhagyta a férjét; külön él, elvált a férjétől; vkit férjül hív. Ama kormos ablakoknál … búcsúzott szívszakadva Az ékes hölgy férjétől. (Berzsenyi Dániel) Mikor választania kell férje és anyja között, minden habozás nélkül a férfit választja. (Ambrus Zoltán) Férjhez akarsz menni? Én férjhez adlak, bánom is én, vigyenek. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): férjgyilkos; férjgyilkosság.
férjecske.
