fertőtlenítő
fertőtlenítő [e-e v. ë-e] melléknév és főnév
I. melléknév Fertőtlenítésre való, haszn., ill. fertőtlenítést végző, ezzel foglalkozó. Fertőtlenítő edény, kamara, készülék; fertőtlenítő állomás, intézet, tábor, telep. || a. Olyan <anyag>, amely fertőtlenít (2). Fertőtlenítő oldat, szer; sebet fertőtlenítő oldat; lakást fertőtlenítő vegyszer.
II. főnév -t, -je [e]
1. Fertőtlenítést végző intézmény, helyiség. Beviszi a ruhát a fertőtlenítőbe. A hadifoglyok fertőtlenítőbe kerültek.
2. Fertőtlenítésre haszn. készülék v. anyag. Az ápolók fertőtlenítőt hoztak magukkal. A fekete képű tiroli cigány üvegből vízzel kevert fertőtlenítőt öntött a padlóra. (Kuncz Aladár)
3. Fertőtlenítéssel szakszerűen és hivatásszerűen foglalkozó személy. Itt jártak a fertőtlenítők.
