feszültség [feszültség v. feszülcség] főnév -et, -e [ë, e]
1. Húzásra alkalmas, képes anyag feszült állapota. Az izom, a kötél, a rostok feszültsége.
2. (átvitt értelemben) Felcsigázott lelkiállapot, ideges várakozás, izgalom. Állandó lelki feszültségben él. Bánk feszültsége mindinkább fokoztatik. (Arany János) A legnagyobb feszültség közepette parancsolóan csendült a csengő. (Krúdy Gyula) || a. Feszült viszony; kiélezett ellenséges helyzet. Drámai, politikai feszültség; a feszültség enyhül, növekszik; csillapítja a feszültséget.
3. (fizika) <Nagyfokú kiterjedésre képes> légnemű test feszítő nyomása. A gáz, a gőz feszültsége.
4. (villamosság) <Elektromos áramban> az a munkaképesség, amely az elektromos energiát egy pontból vmely másik pontba juttatja. Alacsony, magas feszültség; csökkenti a feszültséget; vmilyen feszültségre rákapcsolja a készüléket. Az elektromos feszültség mértékegysége a volt.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.