figyelmes
figyelmes [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki figyelemmel kísér, ill. végez vmit. Figyelmes gépíró, hallgató, néző, tanuló. A figyelmes olvasó bekötött szemmel is oda tudna találni. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan <személy>, aki felfigyel, egyszerre csak figyelmet fordít vmire, észrevesz vmit. Figyelmessé tesz vkit vmire. Arra lett figyelmes, hogy … Csak akkor lettem rá figyelmes, amikor … A lányka … csak most lett figyelmes az idegenre. (Mikszáth Kálmán)
2. Figyelemmel végzett, gondos, alapos <cselekvés, eljárás>. Figyelmes kezelés, olvasás, vizsgálat. Figyelmes kereséssel megtalálta a hibát. || a. Figyelmesen: figyelmet fordítva vmire, odafigyelve, figyelmét vmire összpontosítva; figyelemmel. Figyelmesen átnézett, ellenőrzött mindent. Figyelmesen végzi munkáját. Múzsám! … állj meg a háta megett, Figyelmesen de csendesen vigyázz rá. (Csokonai Vitéz Mihály) Thamus körültekint figyelmesen. | Lélek se. Minden néma, nesztelen. (Reviczky Gyula) Sokszor láttam, hogy … egy oszlopnak támaszkodón, melegen és figyelmesen … néz engem. (Kaffka Margit)
3. Vki iránt figyelmet (2) tanúsító; udvarias, előzékeny. Figyelmes ember; figyelmes vki iránt; figyelmesen bánik vkivel. Nagyon figyelmes és nagylelkű házigazda volt. (Kuncz Aladár) Mindenki iránt figyelmes, kedves, lekötelező, mint egy középkori fejedelem. (Krúdy Gyula)
